4. fejezet - Te voltál?

Drága olvasók!

Épp tegnap fejeztem be a Stole My Heart-ot, ma pedig az új történetemen ügyködök. Ahogy ígértem, ide fogom kitenni a linket, valószínűleg valamikor jövő héten. Nem szokványos alaptörténetet tervezek, legalábbis én ilyet még senkinél sem olvastam. Továbbra is köszönöm a sok szép kommentet, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy egyre több az olvasó és szeretitek az írásaimat is. Na, és akkor a részről: elég hosszúra sikerült, eredetileg a vége nem lett volna benne, de egy pici izgalmat akartam bele. Szerintem, ki lehet találni, kitől kapta a kártyát és a virágot Chanel, épp ezért próbálok majd egy fordulatot bele tenni a későbbiekben, hogy ne legyen olyan kiszámítható. És a várva várt Justin-Chanel jelenet is benne van, közkívánatra.

Love, Diana

Roses.

Ma még egy picit be vagyok tojva, mert fogalmam sincs, hogy paranoiás vagyok-e, vagy tényleg figyelt valaki. A suliban is inkább ez izgatott, mint a tanóra. Ilyen rossz napot, mint a szerda, életemben nem pipáltam még. De szerencsére ma csak kettőig vagyok, plusz gyalogolnom sem kell.

Selenát mindenképpen meg fogom kérdezni, hogy Ő figyelt-e. Bevallom, ezért is vártam, hogy jöjjön. Kíváncsi vagyok.

Suli után boldogan, táskával felszerelkezve néztem jobbra-balra. Tulajdonképpen azt sem tudom, milyen kocsi jön majd értem, de gondolom nem egy roncs. Pár perc múlva egy fekete, sötétített ablakú autó állt meg előttem. Elköszöntem a többiektől és gyorsan bepattantam, nehogy észrevegyék, hogy Selena ül bent. Sietségemben meg sem néztem, ki ül a kormány mögött. Egy kecses mozdulattal letettem a táskámat a lábamhoz, majd becsatoltam magam. Enyhe sokkot kaptam, mikor nem Sel ült mellettem. Mit keres ez itt?

- Cső, Parks. – szemeim elkerekedtek, és már kaptam is föl a táskámat. Komolyan azon voltam, hogy kiugrom a kocsiból. Vagyis, csak próbáltam kiszállni, ugyanis bezárta az ajtókat.

- Engedj ki. – utasítottam hangosan, miközben még mindig az ajtókilinccsel harcoltam.

- Itt akarsz kiszállni? Több száz lány előtt? Ha azt akarod, hogy megtépjenek, menj..- hallottam a zár kattanását, de mégsem szálltam ki. Igaza van.

Ha meglátják, hogy Ő ül a kocsiban, szétszedik azt a nagy fejét engem meg legyilkolnak. Felhagytam a próbálkozással. Bieber szájára hatalmas mosoly ült ki, amihez egy győztem pillantás párosult. 1-0, neki.

Egyikünk sem volt bőbeszédes kedvében. Én inkább zenét hallgattam, míg Ő az útra figyelt. Lehet, hogy nem ismerem Los Angeles-t, de az feltűnt, hogy nagyon rossz irányba megyünk.

- Hé, Bieber, nem tudod, hol van a csajod háza? – csak az egyik fülhallgatót húztam ki a fülemből, de így is tisztán hallottam.

- Most nem Selenához megyünk. Ő kért, hogy vigyelek el hozzám. – köpni-nyelni nem tudtam. Még hogy Selena kérte, hogy vigyen el hozzá? Jobb illúziója nincs?

- Állj meg. Kiszállok. – kezdtem ismét akcióba. Ugyanazt csináltam, mint legutóbb: a táskámat az ölembe vettem, a biztonsági övet kicsatoltam. Csakhogy most nem volt bezárva az ajtó.

Lelassított. Ha tudná, hogy nem gondoltam komolyan! Most ki fog tenni Isten se tudja hova, én meg itt fogok bóklászni egész este.

- Kiszállsz, vagy mi lesz? – szabályosan kituszkolt a kocsiból, közben viszont a kezemet szorongatta. Szerintem maga sem tudja, mit akar, viszont engem totál megőrjített már az is, hogy egy pillanatra a kezemhez ért.

- Nem. – hessegettem el a kezeit a közelemből. – Nem vagyok hülye. És ahogy látom, te sem szeretnéd, hogy kiszálljak. – célozgattam halványan arra, hogy az előbb a kezemet fogdosta. 1-1. – Pont ezért fogsz elvinni Selenához. Nem hozzád, hozzá.

Életemben nem győztem meg még senkit sem ilyen könnyen, mint Őt. Készségesen indította el ismét a járművet. Megfordult, majd a helyes irány felé vette az utat. Tényleg el akart vinni magához? Olyan kifogással, hogy Selena kérte! Ezért még számolunk.

Amint begurultunk Sel házának az udvarába, mérgesen huppantam ki a kocsiból. Sel kint várt minket, érthetetlen pillantással kísérte, ahogy elsétálok mellette, majd bevágom az ajtót.

Mérges voltam rá is, mert nem mondta el, hogy össze akar engem zárni azzal a barommal. Ráadásul miatta gyakorlatilag négykor toppantam be. Ennek még nem is lenne oly’ nagy jelentősége, ha nem írnák holnap matek témazárót. Miatta egész délután tanulhattam. Este kilencre végeztem mindennel. A fejem sajgott a sok számtól és egyenlettől. Csak egy teát szerettem volna inni, így persze lementem a konyhába.. ahol Justin és Selena csókolóztak. Bevallom, azon kívül, hogy meglepődtem kicsit fájt is. Jelenlétem miatt szétváltak.

- Bocsi, nem akartam megzavarni semmit. Csak egy teáért jöttem. – a fejem biztos felvette a rákvörös állapotot szégyenemben.

- Ma nincs randid? – a teám öntögetése közben majd’ szívrohamot kaptam. Honnan tudja ez, hogy randim volt tegnap?

- Jaj, Jus, hagyd, nagylány már. – intette le Selena. – Jó éjt mindkettőtöknek! Jus, vigyázz az úton! – puszit nyomtak egymás szájára, aztán Sel felment az emeltre.

Kínos csend volt kettőnk között. Én főleg a teámmal foglalkoztam, Bieber pedig a hátsó felemmel.

- Befejeznéd ezt? – fordultam meg, de beleütköztem a mellkasába.

- Mit? – közelsége totál összezavart. Kisfiús tekintettel meredt rám, mint aki tényleg nem tudja, mit csinál.

- A seggemet bámulod. Fejezd be. – ujjamat mellkasába fúrtam, úgy löktem el magamtól. Máris jobb.

- Én nem bámulhatom a seggedet, de más csókolózhat veled. Értelmes vagy, Parks. – két kezemmel a szemben lévő pultnak támaszkodtam, onnan tökéletes volt a kilátás rá.

- Fejezd be, Bieber. Azt sem tudod, ki az a srác. És különben is, miért lesegetsz engem? Azt hittem, valami gyilkos, erre te voltál. – belekortyoltam a meleg teába.

- Honnan veszed, hogy rosszabb vagyok, mint egy gyilkos? -lépett közelebb. Ezt mire véljem? Felhúztam az egyik szemöldököm, ezzel tudatva, nem értem. – Egy gyilkos megöl, én viszont csak megerőszakollak. Bár, ha jól tudom, számodra elég jó lenne a második is. – kacsintott rám. Honnan vesz ilyeneket?

- Inkább a gyilkos, bocs. – csalódottan vettem észre, hogy kiürült a csészém. Ideje ágyba kerülni. – Én lefekszem. Ne vigyázz az úton! – figuráztam ki Sel szavait.

Elmentem a villanykapcsolóig, lekapcsoltam a világítást és otthagytam korom sötétben. Szívesen láttam volna az arckifejezését, ahogy ott áll a konyha közepén egyedül, sötétben. A biztonság kedvéért azért bezártam az ajtót fürdés előtt, belőle bármit kinézek. Egy törölközőt terítettem magam köré. Az ablakon bámultam kifelé, amin keresztül pontosan láttam ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Mielőtt beszállt, csalódottan visszapillantott. Ez járt a fejembe egész este, az a pillantás, minden. Reggel pedig egy csokor rózsa várt az ágyamon, egy ’Kedvellek.’ kártyával. Kicsit elbizonytalanodtam, bár biztos Tom küldte, Sel pedig felhozta. Más nem lehetett.