2012. november 30.

9. fejezet - Lépjünk tovább

Kedves olvasók!
Nemrég értem haza, mindenem összekapkodva ültem a gép elé, hogy mindenképp be tudjam fejezni a részt. Már kedden elkezdtem, és csak sorokat tudtam minden nap írni, annyira nem volt időm. De, sikerült feltenni. Nem szokásom visszaolvasni a saját írományaimat, most viszont elolvastam - közepes. Van még mit javítanom rajta, de időhiány miatt csak egy ilyen jött össze, pedig az előző részekkel elégedett voltam. Sajnos egyetlen szemszögből íródik az egész, a következő fejezetben viszont biztos, hogy Justin szemszöge lesz. Sok tervem van a hétvégére: az új blog megnyitása, eme történet alakítgatása és persze számítok a kommentekre is! Ja, nehogy kifelejtsem a tanulást.. Egy szó, mint száz, sok sikert kívánok már most nektek a jövő hétre, és jó olvasást! Hogy tetszik a fehér kicsikocsi a fejezetben? :)
Love, Diana

Az érdekes, meglepő, sőt már kissé ijesztő telefonbeszélgetés után egyetlen üzenetet kaptam: ’Ötkor a ház előtt.’ – mindössze ennyi állt benne. Semmi kedvem sem volt találkozni most vele, főleg, hogy már így is eléggé kiutáltak. Ha valaki még egyszer kiszúr minket, tényleg vége mindennek.
Mióta ez az ügy történt, nem szokásom a nappaliban tanulni. Inkább bezárkózom a szobámba, szétterülök az ágyon, s úgy próbálom magamba szívni az információt. Helyzetem miatt, tekintve, hogy nem hallottam, mi folyik lent, észre sem vettem, hogy Selena hazaért. Bekukkantott a résnyire nyitott ajtómon. Mosolygott, amit nagyon jó jelnek vettem. Vele sem beszéltem még meg a dolgokat, úgy érzem, most lesz itt ennek is az ideje, ám hamarosan öt óra.
- Gondolom, azt hiszed, haragszom rád. Lenne is okom.. – éppen a történelemkönyv volt az ágyon szétterítve. Arrébb tettem azt, hogy Sel le tudjon mellém ülni. – De nem haragszom. Láttam, milyen nehéz neked és ez nem a te hibád. Tudom, milyen Justin, tudom, milyen könnyen levesz mindenkit a lábáról. Nagyon bánt, hogy ezt tette. Ezzel gyakorlatilag a te életed tette tönkre.
- Szakítottatok. – én is megkaptam a magamét, tudom is, Sel haragszik rám. Nem is értem, miért magát hibáztatja mindenért.
- Kis dolog. – legyintett. – Amúgy sem volt már a régi ez a kapcsolat. Neki nem én kellettem. – Selena szeme könnyes lett. Fordított volt a helyzet: megsajnáltam, megöleltem és együtt kezdtünk sírni. Ő azért, mert még mindig szereti Bieber-t, én pedig azért mert továbbra is fáj ez az egész dolog. A legrosszabb része ez, látni a legjobb barátnőmet, szinte már a testvéremet sírni.

Pár perc sírás után elengedtük egymást. Bőszen törölgetni kezdtem szemem.

- Na, hagyjuk abba. – Selena egy zsebkendőt halászott elő zsebéből, azzal törölte le szemét és szétfolyt sminkjét. – Tanulj inkább. – simogatta meg a kezemet, majd távozott.

Ismét tankönyveim tanulmányozásába kezdtem. Egyszerre felkaptam a fejem a gondolatra: hány óra van? Gyorsan az órára pillantottam, ami fél hatot mutatott. Utoljára letöröltem könnyes szemeim, és úgy, ahogy voltam, összekötött, kócos hajjal, melegítőalsóban és egy Texas feliratos pólóban futottam eszeveszetten ki az utcára. Sietségemben a mamuszom is rajtam maradt, ezáltal egy lila, Snoopy-s valamiben mászkáltam az utcán.
Jobbra-balra körül néztem. Sehol senki. Tuti, ezt elcsesztem megint, és már biztos elment. Elsétáltam a sarokig. Egy autó villantott a lámpájával. Éppen akkor ért haza a néni, akinek a háza előtt álltam. Jól megbámulta a papucsomat – biztos neki is kell egy. Ezt figyelmen kívül hagyva szó szerint elcsoszogtam a kocsiig. Kiszúrni ugyan képtelen voltam a benne ülő valakit, csak a nagy, fehér Ferrari-t láttam magam előtt. Sosem ültem még Ferrariban, ha ezt apu tudná, biztos büszke lenne rám. Sosem volt titok, mennyire odavan az olasz sportkocsikért, nagy álma még mindig, hogy vegyen egyet.
Beültem a hatalmas autóba. Az utca egyik lámpája halványan pislákolt s csak kis részleteket láttam a mellettem ülő valaki arcából. Nem is volt szükség arra, hogy lássam teljesen, hisz tisztában voltam vele, kivel is vagyok egy társaságban. Pár perc kínos csend után kezdtem megijedni, hisz fogalmam sem volt, mit is mondjak. Ott ültem a szőrös papucsomban, kócos hajjal és nyilvánvalóan elég nevetséges arckifejezéssel.
Nem terveztem egy autóban beszélgetni. De, mivel jobb helyet nem találhatunk, ahol nem szúrnak ki minket, maradt ez.

- Bocsánat. – sosem szeretettem az ehhez hasonló kínos csenddel teli pillanatokat, azt meg pláne nem, mikor valaki megtörte őket. Persze, továbbra is jobb, hogy Bieber szólalt meg először és nem nekem kellett valamit kinyögni, úgysem ment volna.
- Miért? – továbbra is vakon tapogatóztam a sötétben. Általában rengeteget segít egy ember testbeszéde – kivétel, mikor félhomályban ülsz valakivel, aki amúgy sem egy érzelmes emberi lény.
- Selena mondta, mennyien utálnak most. Nem ezt akartam elérni. Nem akartalak bántani. – habár nem láttam az arcát, őszintének tűnt. Hittem neki.
- Ti meg szakítottatok. – nyögtem ki, elég egyhangúan. – Figyelj, - félig felé fordultam, bár még mindig hangsúlyozom, alig láttam valamit. – zárjuk ezt le. Lépjünk tovább, hagyjuk egymást békén, úgy jó lesz mindkettőnknek.
- Meglepődnél, ha azt mondanám, nem akarom?
- Kicsit. – hazudtam. Nagyon de nagyon meglepődnék. – Zavar ez a félhomály, nincs valahol egy lámpa vagy valami? – reflexből kutatni kezdtem az ülés körül, mire beleütköztem a mellettem ülő személy kezébe. Gyorsan próbáltam leplezni zavarom. Justin sikeresen megtalálta a lámpát, így vége nem kellett félhomályban ülnünk.

Első reakció? Részemről meglepődöttség, mert iszonyú jól nézett ki a gyerek. Részéről egy nevetés, ami a hajamnak szólt. Második reakció? Jól fejbe csaptam magam, amiért ennyire tetszett, amit látok.

- Jó a hajad. – kuncogott.
- Visszatérhetnénk az eredeti témához? – kivettem a hajgumit a hajamból, gyengéd mozdulattal rendet teremtettem tincseim között. Most sem nézett ki jobban.
- Persze. Hol is tartottam?
- Azt mondtad, nem akarsz továbblépni.
- Igen. Hol is kezdjem.. – vakargatta állát. Nem tudom, most azt képzeli, a szakállát vakargatja, vagy mi? – Szóval. Szeretem Selenát, de ez a szeretet már rég nem a régi. Olyan, mintha legjobb barátok, sőt már testvérek lennénk, és ez abszurd. Elmúlott minden. Továbbra is gyönyörű – ezzel egyet kell értenem – és továbbra is az életem része, de már nem úgy. Nem vagyok belé szerelmes. – ha nincs az a veszekedés köztük, és nem hallgatom ki őket, most újdonságot tudnák meg. De így, ez csak felesleges kerítőrizsa. Miért érzem, hogy van valami más is?
- Justin, mond el az igazat, tudni.. – megszólalt a csengőhangom. A dal, amit annyira szerettem.

A kijelzőn Selena neve volt. Ráébredtem, mennyire bunkóság is ez. Itt siránkozok, hogy mindenki utál, aztán adok rá okot. Ha nem akarnám ezt, és fájna annyira a dolog, mint amennyire gondolom, nem ülnék most itt.

- Felejtsük el egymást, jó? Tényleg, komolyan, halálosan, lépjünk tovább. Most mennem kell, ha nem gond

Kiszálltam a kocsiból. A legnagyobb óvatossággal csuktam be a sportautó ajtaját, nehogy valami baja legyen esetleg. A ház felé kezdtem trappolni. A kapu előtt Selena várt. Csalódott volt az arca. Ezt most nem tudom mire vélni.
-  Chanel, várj már! – értem. Miatta csalódott. Azért, mert megmutattam, mekkora egy ribanc vagyok.
- Neked ez a továbblépés? – hirtelen felé fordultam. Rettentő mérges voltam rá. Tudta, mennyire fontos nekem, hogy a barátságunk Sel-el életben maradjon, erre ide pofátlankodik.

Megtorpantam. Ott álltam két tűz között, szótlanul. Az egyik oldalon Selena szomorú, szinte már sírós arca, a másikon Justin lebiggyesztett ajka. A legjobb lehetőségnek azt láttam, ha egyedül hagyom őket. Társaságukkal nem törődve visszamentem a házba. Komolyan tovább kell lépnem, ennek így nem lesz jó vége..

2012. november 25.

8. fejezet - Justin?

Kedves olvasók!
Nem mondom, hogy egy szokványos dolog lett, mert nem. Nehéz volt olyan helyzetbe képzelni magam, amiet még –szerencsére – sosem tapasztaltam. Nem akartam túl csöpögősbe átmenni, magamat nem tudom megítélni, így lehet, sikerült. Ezt nektek kell eldönteni. Én valahogy úgy éltem magam ebbe az egészbe, hogy az ember bármerre megy, megbámulnak, összesúgnak a háta mögött. Valami ilyesmit kell elképzelni. Justin szemszöge után nehéz volt a váltás, hisz azért ez egy lány szemszög és teljesen más. Egyik jó ismerősöm mondta: „Egy történetben a szereplőknek is kell fejlődniük.” E szempontból is teljesíteni akarok, hiszem, ez sikerülni is fog. Ebben a részben Chanel egy másik oldalát láthatjátok, a Justin-Chanel szemszög után pedig következik majd egy közös rész, remélhetőleg két szemszögből. Mielőtt elfelejtem: készül az új történetem, aminek a címét már publikáltam, nem is olyan rég. Nos, ez változott, ahogy az alaptörténet is, de egyenlőre nem szeretnék részleteket elárulni, de nem megszokott lesz, annyit ígérek.
Love, Diana

Cry
Chanel Parks
Vége az életemnek. Ennyi volt. Ilyen, s ilyesfajta gondolatok szőtték át fejem minden zugát, miközben ismét az internetes cikkeket és az azokhoz tartozó hozzászólásokat olvastam. Twitter követőim száma mintegy tizenkétezer felhasználóval gyarapodott, huszonnégy óra alatt. Erre az egész drámára és a sok gúnyos és durva beszólásra egy lapáttal rátett az, hogy ma kötelező iskolába mennem. Egy hónap alatt jól beilleszkedtem, vannak barátaim, de nem vagyok egy népszerű, iskola-szépe típus.
Borzasztó kedvemet ruházatom is tükrözte, bármennyire is próbáltam rendesen felöltözni. A szekrényből elővettem az első felsőt, ami az utamba került. A kinti melegre tekintettel egy rövidnadrágot csaptam hozzá, ezt az egészet egy sállal dobtam fel. ’Fő a kényelem’ elven belebújtam a Toms cipőmbe, felkaptam a táskámat – ami Selenáé, így akármikor ránézek, eszembe jut, mekkora fájdalmat okoztam neki. Szégyelltem magam, jogosan éreztem a sok bántást, amit kapok. De nem tudom, meddig bírom ezt még. Sosem voltam egy erős idegzetű személy, persze kívülről mindig mutattam, mennyire erős és kitartó vagyok, aztán amikor senki se látta, elvonultam a szobám sarkába és eszeveszett sírásba kezdtem. Szóval igen, én vagyok Chanel Parks, aki képmutatóan állja a sarat.
Imádkoztam, hogy a reggelinél ne fussak össze Sel-el; bevált. Tegnap este megkaptam magamét, nem kérek több ócsárolást. Mivel Sel megtiltotta, hogy a fenti fürdőt használjam, le kellett jönnöm tegnap este: ekkor hallottam meg Bieber hangját. Legszívesebben odamentem és megöleltem volna. Csak Ő van tisztába a helyzettel, nagyjából Ő is ezeket szenvedi el, amiket most én. Nem hibáztatom. Hogy miért? Én engedtem először, én mentem bele a hülye játékába, Ő ezt kihasználva fordította rosszra a dolgokat. Még nem is bántam volna még egy csókot, hisz az első sem volt piskóta, de nem a nyilvánosság előtt. Azóta az este óta eltelt két nap, a kedélyek még mindig nem csillapodtak, engem beállítottak főhibásnak.
Reggelim mindössze egy alma volt és egy pohár tej. Se kedvem, se gyomrom nem volt enni. Előre féltem kilépni az ajtón. Felszálltam a legközelebbi buszra, és nem törődve a sok tini pillantásával fülembe helyeztem a fülhallgatót és kizártam a külvilágot. Az út csak pár perces volt az iskoláig. Addig a The Script egyik dalát, a Hall of Fame-et hallgattam. Ez valahogy mindig megnyugtatott.

Abban a pillanatban, hogy besétáltam az iskola épületébe, minden rosszabb lett. Magamon éreztem több ezer lenéző pillantást – főleg a lányokét. Gyorsan átszeltem a folyosókat, kipakoltam a szekrényemből és mentem órára. Állandó padtársam volt, ami szerencse, mert nem hiszem, hogy valaki most mellém ülne.
Az utolsó óra párkapcsolati tanácsadó órája volt. Pont most, pont ma. Mintha Isten – vagy legalábbis az igazgató – ismerné az összes gyenge pontomat. Az órán lapítottam, meg sem szólaltam, ám mikor már reménykedve hittem, elfelejtettek, a suli főgonoszának beszólásával emlékeztettek, hogy igen, még mindig itt vagyok plusz még mindig utálnak.

- Ki tudja, hogy hívják azokat, akik mániákusan teszik tönkre mások kapcsolatait? – rosszabb kérdés tényleg nem volt, vagy ez szívatás? Senki sem jelentkezett, kivéve azt a hidrogénszőke, műkörmös cicababát, aki a suli királynője volt. Direkt nem várta meg, míg felszólítják, ezzel is fokozta beszólásának hatását.
- Chanel Parks? – nyögte be egy gúnyos mosoly keretében. Az egész osztály röhögni kezdett. A fejemet a kezeimre hajtottam, minden erőmmel próbáltam visszatartani a sírást.
- Ejnye, gyerekek ez csúnya volt. De, megértjük, hisz Mr. Bieber egy Adonisz, ki is tudna ellenállni neki? – mikor azt hittem, a tanárnő mellettem áll, megkaptam életem legrondább, legfájóbb sebét.

Az óra további része csendesen telt, leszámítva a mögöttem röhögő embereket, akik éppen az egyik pletykalapot böngészték, ami tele volt az én képemmel. Hogy is hihettem, hogy van igazság a Földön, s legalább itt menedékben leszek egy kicsit?
A csöngő megszólalása után a tanár zárómondatait semmibe véve kirontottam a folyosóra. Azelőtt akartam távozni, mielőtt mindenki kijön a terméből. Gyorsan bepakoltam a könyveimet a táskámba. Egész gyaloglásom alatt a sírás kerülgetett.
Az ajtó zárva volt, innen gondoltam, senki sincs itt. Ha Selena nincs itt, akkor se a személyzet, se a többiek nem jönnek dolgozni. Ha jól tudom, hétfőn amúgy sincs munkanap nekik. A kilinccsel babrálva betértem a házba. A táskát a szekrényre dobtam, háttal nekidőltem az ajtónak, a földre ereszkedtem, és sírni kezdtem. Miért ilyen gonosz velem mindenki? Az egész házat belengte sírásom hangja. Életemben nem sírtam még így, talán utoljára nagyi temetésén, ahol jóformán fel sem fogtam még, mi történik. Fájt. Kevés ember élheti át azt a szörnyű érzést, hogy mindenki utál és vége mindennek. Tényleg, szó szerint mindennek. A Selenával való 18 éve tartó barátságomnak, életem első olyan kapcsolatának, ami komolyabb is lehetett volna, s mindez egy hiba miatt. A remény hal meg utoljára, tudom, meg is lepett, mikor Sel tegnap este az én fejemet védte, pedig kaptam tőle rendesen.

Ahogy kinyitottam a szemem, a szoba másik végében megláttam Selena és Justin közös képét. Bár könnyek borították szememet, bármikor megismertem volna őket. És igen, egyre jobban fájt ez az egész. Persze, most itt ülök és nyavalygok, mikor tudom, másnak rosszabb. De egyszerűen olyan, mintha gyomorszájon vágtak volna, kést döftek volna a szívembe, és még forgattak is volna rajta egyet. Hiába csak pár beszólást kaptam, elég volt annyi. A többiek szemében láttam, mennyire megvetnek, hisz ki szereti azokat, akik tönkreteszik mások kapcsolatát?

Másfelől volt bennem egy gondolat, miszerint nem is volt ez olyan erős kapcsolat, mint sok ember annyira hitte – köztük én is. Az esti veszekedés, Bieber hirtelen távozása, minden szó nélkül ezt még jobban magyarázza. Ismét visszatértem arra az álláspontomra, hogy bolond vagyok.
Sok-sok perc kellett még enyhült a sírásom. Feltápászkodtam majd a konyha felé indultam. Pizzát találtam a hűtőben, betettem a sütőbe és vártam. Bambulva meredtem magam elé, miközben a sütőt bámultam. Zsebemben hirtelen rezegni kezdett a telefon, megszólalt legújabb csengőhangom, ami a Turn Your Face volt a Little Mix-től. Felvegyem? Ismeretlen szám, megint. Ez a szám egész tegnap este hívogatott, egyszer felvettem, senki sem szólt vissza. Vágytam egy kis társaságra, elhatároztam hát, felveszem.

- Haló? – szóltam bele, kicsit félve. Ki tudja, ki az, lehet valamelyik idióta osztálytársam akar ezzel is szívatni
- Chanel? – fiúhang érkezett a vonal túlsó végéből. Megnyugodtam – ez azt jelenti, nem szórakoznak velem.
- Igen, kivel beszélek? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.
- Beszélnünk kell, érted megyek. Legyél ötre a ház előtt. – milyen házról beszél ez? Honnan tudja egyáltalán hol lakom? Ismerős volt a hangja, nagyon is… várjunk csak. Ez komolyan Ő? Honnan tudja a számomat? Ezer s ezer kérdés keringett a fejemben, ahelyett hogy rákérdeztem volna ezen dolgokra, inkább kapásból a telefonálóm nevét érdeklődtem meg.
- Justin?! – ijesztően feljebb kúszott hangom. Nem érkezett válasz a túlsó végről, később búgni kezdett a telefon. Letette. Számomra ez azt jelenti, igen, Justin volt. Félek ismét találkozni. Muszáj lesz beszélnünk. Muszáj.

2012. november 20.

7. fejezet - Következmények

Kedves olvasók!
Ez egy elég borzasztó rész lett, szerintem. Nem vagyok vele megelégedve, hisz minden erőmmel azon voltam, hogy az eseményeket picit tisztába tegyem, ami nem sikerült. Fogalmam sincs, mi ennek az oka, mikor írtam még elfogadható volt, de már nem. Na mindegy is, nem akarok nyavalyogni, a következő fejezet félig-meddig készen van, majd meglátjuk, az milyen lett (depressziós egy picit, elárulom).
Kaptam egy nagyon kedves levelet, amit most olvastam el. Köszönöm szépen, a tanácsokat megfogadom, sokat jelent egy-két építő kritika, hisz még kezdő vagyok és van mit fejlődnöm. Főleg az érzelmek leírásával van gondom, olyan helyzetekkel, amikben még nem voltam és ugye néha-néha elsietem, mert igazság szerint elég egyenes és heves ember vagyok, talán ezért is. Mindenesetre, nagyon szépen köszönöm Jennyfer!
Ti mit gondoltok a részről? Nektek tetszett? Örültök, hogy a következő részben nem felpörgetett események, hanem lelki és érzelmi dolgok lesznek inkább?
Love, Diana

Justin Bieber
Szégyenteljesen ültem a zongora előtt, miközben bőszen próbálkoztam valami elfogadhatót összehozni. Talán még ment is volna, ha Scooter nem üvöltözik. Néha fel-felnéztem rá, rákvörös volt a feje. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit sem csodálkozom, hisz ma már legalább a húszadik cikket olvassa, ami rólam és Chanel-ről szól, pontosabban a csókunkról.

- Miért nem bírod egyszer megállni, hogy ne csinálj botrányt? – csapkodott jobbra-balra menedzserem, majd a levegőben kezdett idétlenül hadonászni. – Miért nem dobod ki Selenát, ha ennyire bejön neked az a csaj? Csókolózzatok, menjetek szobára, de NE nyilvánosság előtt! Bieber, gondolkozz. – kellemes érzés, mikor az ember menedzsere vagy esetleg barátja jobban tisztában van a más érzéseivel. Jelenleg nem tudom, hol áll a fejem, egyelőre csak cáfolgatom a pletykákat, miszerint én és Selena szakítottunk.

Bevallom, belegondoltam, mi lenne, ha külön lennénk. Szeretem Őt, de kezd elmúlni a varázs és az Ő részéről érdeknek látszik ez az egész. Persze, azóta sok minden változott, mióta Chanel jött. Két éve is tetszett, de semmi komoly szándékom nem volt. Kifejezetten bejött – és most is bejön – a folytonos visszautasítása. És hogy ki ne hagyjam, gyönyörű csaj – emellett Selena barátnője. Nem akarom ezért eltiporni a barátságukat, na meg a jelenlegi barátnőm karrierjét sem, ami fontosabb, mint az én érzéseim. De tényleg, jó lenne tudni, mi is van, mert kavarog a fejem ide-oda.

- Föld hívja Justin Drew Bieber-t! – hadonászott előttem Scoo.
- Itt vagyok, nyugi. De mégis mit kéne tennem? – félelmem nagy része már elszállt, így rá mertem nézni menedzseremre. Feje visszanyerte eredeti színét, tekintete is megértőbb volt.
- Tetszik neked Chanel? Ha igen, mennyire? – támaszkodott a zongorára. Pár pillanatra el kellett gondolkodnom. Muszáj volt. Ha ezt valaki két hónapja kérdezi, a válaszom az lenne, Selena életem szerelme és senki más nem tetszik rajta kívül. Féltem a saját agyamtól és attól az érzéstől, hogy semmibe veszek egy-két éve tartó kapcsolatot egy texasi kiscsaj miatt.
- Tetszik nekem és nagyon kedvelem. – ismét a zongora billentyűinek bámulásába kezdtem. Olyan volt, mint az élet: néha fekete, néha fehér. Szépen szól, de ha egy rossz lépést teszünk, a világ legszörnyűbb hangját is kiadhatja.
- Beszéljétek meg. Én elfogadom, ha most véget vetsz a Sel-el való kapcsolatnak. Tudod, érdek az egész, főleg az Ő részéről.

Scooter szavaiból tisztán azt vettem ki, tulajdonképpen rákényszerít, hogy szakítsunk. De igaza van. Beszélnem kell Sel-el.
A délutáni stúdiózás után rajongók hada várt az autóm körül. Mindenkivel készítettem egy képet, sokan kérdezgettek Chanelről, és Jelenáról is. Egy idő után zavaróvá vált, és muszáj volt megkérnem a testőröket, hogy segítsenek be a kocsiba.
Selena háza előtt álltam meg. Kint már félig sötét volt, a házban egyetlen lámpa égett: a nappalié. Félve kopogtattam be, hisz biztosra vettem, már tud mindenről. Lehetetlen nem olvasni azt a sok cikket, ami mindössze pár óra alatt megjelent. Mindenhol őrület van, Twitteren a legnagyobb. Imádom a Beliebereket, de úgy érzem, néha túlságosan is bolhából elefánt méretű gondot alkotnak. Mikor kinyílt az ajtó, Sel dühös pillantásával találkoztam. Egyszerre eltűnt a laza srác vagyok álcám. Könnyebb úgy élni az életet, ha mindenki lazának és olyannak hisz, akit nem érdekel senki. Szememmel a háttérben Chanel-t kerestem. Szegény, gondolom kapott eleget amiatt a csók miatt, pedig teljes mértékben az én hibám volt.

- Mi volt az a csók? – emelte magasabbra a hangerőt Sel, már a nappaliba érve. – És pont Chanel-el? Pont vele? Ennyire barom vagy? – sosem láttam még ilyen mérgesnek. Sőt, kiabálni sem hallottam még.
- Nem volt komoly, úgy éreztem, muszáj megtennem. – kezdtem védeni magam. Miután kimondtam ezt a mondatot, leesett, mekkora egy baromság jött ki a számon.
- Jaj, Justin, ne add az ártatlant. Valld be, hogy tetszik neked Chanel.
- Nem.
- De igen, valld be. Tetszik neked – hadarta a szavakat. – Justin, ne hazudj, légy szíves, ennyit megérdemlek, valld be.. – folytatta tovább.
- Igen, rohadtul tetszik Chanel. Ezt akartad hallani? – szakítottam félbe és kezdtem én is üvöltözni.
- Pontosan ezt. Tudod mit?  Köztünk vége mindennek. – mintha erre vártam volna az elmúlt hetekben, de mégis nagyon fájt. Szeretem Selenát, de inkább mint barátot. Mégis fájt. Szabályosan kituszkolt a házból, felém közeledett, erre reagálva hátráltam, egyenesen az ajtó felé. – Ha hozzáérsz egy ujjal is Chan-hez, kinyírlak.
- Azt megértem, hogy szakítasz velem – hazudtam, mert nagyon nem értem. -, de Chanel-t miért veszed el tőlem? – nem mintha az enyém lenne, hisz Tommal jár. Basszus, lehet, ezzel az Ő kapcsolatukat is tönkretettem. Homlokomhoz kaptam előbbi gondolatom hatására. Az ajtóban álló, amúgy is zavart és mérges lány kellőképpen nem értette gesztusomat.
- Chanel nem érdemel téged, nálad sokkal jobb kell neki, te csak kijátszanád, ugyanúgy, mint engem. Tűnj el, Bieber. – lökött ki az ajtón.
- Csak annyit mondj meg, ezután mit kezdesz magaddal? Hol lesz a karriered? – tisztában voltam vele, ez neki érdek volt, ezt bizonyította azzal, hogy folyton képeket akart csinálni és minden szart meg akart osztani. És igen, ez az egész már érdeknek indult, csak arra nem számított drága menedzserem, hogy beleszeretek. Mindenki adta magát ehhez a hazugsághoz, még anyu is, aki agyba-főbe nyilatkozta, mennyire imádja Sel-t, nekem pedig azt mondogatta, majd jön valaki, aki elsőre megtetszik, és nem érdekből fogok beleszeretni. Talán beválik a jóslata?
- Kicsit sem izgat az most engem. Nem én fogom megsínyleni a következmények nagy részét, hanem te. És persze Chanel, aki zokogva ól a szobájában és a több ezer neki küldött, halált kívánó üzenetet olvassa.

Selena iszonyatos nagy erővel csapta be közvetlenül az orrom előtt az ajtót. Még ez az egész el is ment volna, ha megint nem más sínyli meg a saját hülyeségeimet. Én csak kilépek az utcára, több testőr jelenlétében és ha úgy akarom, van olyan nap, hogy senkivel sem beszélek. Velem ellentétben Chanel, akivel fogalmam sincs mi lesz, főleg, hogy tudom, milyenek a mai tinilányok. Sejtem, mennyire rossz most neki. De miért is érdekel engem ez jobban, mint a szakítás? Mert ez a legnagyobb következménye az egész dolognak? Először vagyok úgy, hogy más érzéseit előtérbe helyezem s magamat rakom leghátulra a fontossági listán.
Tisztánlátásom visszakapása érdekében elhatároztam, muszáj beszélnem azzal, akinek most tönkretettem az élete egy részét. A kocsiban vak sötét volt, az idő rohamosan telt a Sel-el való veszekedésünk közben. Még amikor Tom először járt itt, és Chan bemutatta, kilestem a telefonjából a kék szemű lány számát. Minden előzetes gondolkodás nélkül tárcsáztam. Vártam a választ a túloldalról, de hosszas csörgés után sem érkezett. Majd mikor ötödszörre próbáltam, egy sírós hang szólt bele a telefonba. Képtelen voltam beszélni vele, kinyomtam. Képzelem, mit gondol most, de remélem, nem tudja hogy én voltam. Tényleg fontos, hogy ezt rendbe hozzam, a dolgokat köztem és Sel között, de elsőként Chanel életét kell egyenesben raknom.

2012. november 15.

6. fejezet - Ha szeretnéd..

Kedves olvasók!
Ez a hetem talán még sűrűbb volt, mint a múlt hét, de sikerült befejeznem a részt, és végre olyat írni, ami még nekem is tetszik. Nem nagyképűségből, tényleg, de meg vagyok elégedve vele. Na de azért tisztáznák időbeli dolgokat: a történetben most október van, tehát a VS Show sem novemberre, hanem októberre esik. Fogalmam sincs mi igaz és mi nem a Jelena hírekből, de itt nem szakítottak, együtt vannak – még. A Believe Tour még nem kezdődött el, bár ugye igazság szerint már szeptember óta megy, az itteni eseményekbe még nem illik bele, de természetesen bele fog kerülni. Nem akarom húzni az időt, már csak a fejléccseréről írnák: amint látjátok, sikerült lecserélni a kinézetet, kivételesen meg vagyok elégedve. A fejlécrendelések közben készülnek, csak megírtam a részt, plusz dolgozok valami máson is és a suli miatt időm sincs sok, de mindenkinek legkésőbb hétvégén elküldöm a rendelt fejlécét. Csak ennyit akartam, csók a családnak.
Love, Diana

Victoria's Secret Fashion Show.
Kisétáltam a hatalmas ház kapuján. Selena kiabálását hallottam mögülem. Sietve ismét az órámra néztem, ezzel jelezve, mindjárt elkések.

- Bocsi, hogy feltartalak, de kérhetek egy szívességet?
- Persze, csak mond, mert elkések. – lopva ismét az órámra pillantottam, ami szerint öt perc múlva kettő. Szóval, legjobb esetben lesz röpke két percem odaérni a város másik felébe.
- Nem fogsz örülni, de nem kísérnéd el Justin-t a Victoria’s Secret Show-ra? Én elintézem, hogy bemehess vele, és azt is, hogy a rokonának higgyenek.
- Miért akarod, hogy figyeljek Bieberre? – persze, szívem vágya volt részt venni egy divatbemutatón, mikor utálom a modelleket, meg úgy az egész divatvilágot. Ropi ott mindenki.
- Nem bízom benne. Kérlek, tudod, hogy szeretem, tedd meg a kedvemért! – Selena úgy tudott nézni, hogy az ember lányának akaratlanul is meglágyult a szíve; így hát belementem. 

Míg Los Angeles másik felébe futottam, és volt kerek fél percem odaérni a The Grove-ba, kattogott az agyam. Nem akartam Sel képébe mondani, hogy bieberínánál jobban már csak a modellektől undorodom – hazugság is lett volna, hisz Justintól nem igazán kap el a hányhatnék.
És .. elkéstem. Végülis, csak fél órát késtem, de legalább a délután további része jól telt: mozi, majd fagyi, aztán tengerparti séta. Este pedig megbeszéltük Sel-el a dolgokat a holnapi, mondom holnapi (!) bemutatóról. Felajánlotta, hogy parádézhatok az egyik ruhájában, amit nagyon kedvesnek véltem. Két lehetőség van: vagy szarul áll a ruha, amit kiválaszt, bár ezt kétlem; vagy el fogok ájulni benne. Nem tagadom, nem egy gazdag családból származom, az egyetlen igazán márkás dolog az a telefonom és az egy pár Adidas cipőm. Selena más tészta, hisz Ő híres, sok-sok pénzzel, így szinte természetes, hogy megengedheti ezt magának.
Egész éjjel extázisban voltam a ruha miatt. Reggel szabályosan kiugrottam az ágyból és ébresztettem is Sel-t. Délelőtt megcsináltuk egymás haját, az enyémet bemutatóra, az övét meg csak úgy. Elkészült a smink is, és kisebb szívrohamok közepette vártam a ruhára.

- Hogy haladsz? – sétáltam fel-alá a „kis” gardróbban, míg a nővérkém bent kutakodott a ruha után.
- Készen vagyok. Bent találod a ruhát. – állt mellém.

Nagy levegőt véve bementem és majd’ elájultam a ruha láttán. Nem az én stílusom, ezt bevallom, de annyira bejön. Tökéletes egy divatbemutatóra, attól eltekintve, hogy pink. Bár, értesüléseim szerint a VS Show-nak pink szőnyege van, illik is oda.
Kicsit feszélyezve sétáltam ki a házból, és ültem be Bieber mellé, aki valami borzalmat viselt. Latex mindenhol. Remélem, át fog öltözni, mert mellettem csövesnek néz ki. Selena bőszen integetett. ’Vigyázz rá!’ olvastam le a szájáról. Szégyenlősen tűrögettem enyhén hullámos fürtjeimet, mikor Justin tekintete az útról rám tévedt. A rendezvény egy nagy épületben volt. Mi a hátsó ajtónál álltunk meg, onnan kell besurrannunk észrevétlenül. Tekintve, hogy korábban érkeztünk vagy húsz perccel, beszélgetni kezdtünk.

- Jól nézel ki. – Justin kicsatolta magát, majd felvette a szokásos, laza vagyok pózt.
- Köszi. – mosolyogtam, de közben nem tudtam leplezni zavaromat; folyton a hajamat piszkáltam, ami ettől csak kócosabb lett. – Selena mondta, hogy vigyázzak rád, szóval mondom a szabályokat. – én is követtem példáját, kicsatoltam magam, így máris könnyebb volt beszélgetni. – Először is: nincs csajozás. Nem stírölhetsz senkit sem, nem hívhatsz senkit randira és ami a legfontosabb: az afterparty után nincs kimaradás, velem együtt eljössz Sel-hez. Érhető voltam? – picit sajnáltam, hogy így rázúdítottam ezt az információtömeget, én is hasonlóan meglepődött voltam, mikor megkaptam az instrukciókat Sel-től.
- Jó kisfiú leszek, egy feltétellel. – az arcára terülő mosoly miatt rosszat sejtettem.
- Mi lenne az? – egyre jobban izgatott, mit akar.
- Nem vágyom másra, csak hogy..- tartott drámai szünetet, ezzel fokozva a hatást – megcsókolhassalak. – hát igen, enyhén leesett az állam.
- Ööö – motyogtam zavartan-, ebbe nem megyek bele.
- Akkor rossz kisfiú leszek. Na, csak egy csók. Nem nyelves, csak szájrapuszi. – gondolkodóba ejtett. Ha ennek ez az ára, hát legyen. Csak nem bánom meg.
- Ha ennyire szeretnéd. DE, nincs nyelv. Az tilos.

Justin-t látva, ahogy arrébb ül a pici ülésen, követtem példáját. A homokszínű kézitáskámat az ölembe raktam. Mielőtt ránéztem volna, sóhajtottam egy nagyot. Helytelen, amit teszek, de nem akarom egész este Őt ellenőrizgetni. Szemei átlagosak, már-már csokibarnák voltak, mégis volt bennük valami csillogás, amitől ha belenéz az ember, elveszik. Egy pici pillanatra kihagyott a szívem. Hogy ellensúlyozzam a hatást, visszagondoltam a Tommal való csókomra és megpróbáltam Őt a helyébe képzelni. Az a furcsa, hogy vele nem éreztem ilyet. Egyszerű csók volt, ahogy ez is. Justin ajkai ízlelgetni kezdték a számat. Nincs nyelv, nincs nyelv. Elvesztünk a csókban. Lágyan beletúrt a hajamba, összekócolva azt, majd ígéretét megszegve utat keresett magának. Közben csak arra koncentráltam, hogy ne csókoljak vissza, és ne hagyjam magam. Mindig is erősnek tituláltam magam, lehetetlen, hogy pont most gyengülök el. Éreztem, hogy nem bírom tovább, vissza fogok csókolni, így eltoltam a fiút magamtól. Letöröltem az ajkaimat. Pár perc múlva testőrök hada vett körül minket és kísért be az épületbe. Justin átöltözött, beállították a haját, addig én a modellek között járkáltam. Jól megnéztem mindent, a színpadot is. A nézőtér kezdett megtelni, a modellek elkészültek, engem eligazítottak és kezdetét vette a show.
A ruhák tetszettek, mindenki olyan szép volt itt, én meg csak rebegtettem a szempillámat. Rihanna előadta a Diamonds-ot, majd Bruno Mars a Locked Out Of Heaven-t egy lassúbb balladával fűszerezve, és érkezett Bieber, talpig fehérben.

- Kívánj szerencsét. – kacsintott, majd nyalta meg ajkait, utalva a csókunkra. Belül majd’ széttépett a lelkiismeret, viszont ott volt mellette az a kis hurrá és végre. Justin bejött, ezt már tisztáztam magamnak, ez nem is probléma. Csak az, hogy Tomnál nem érzem ezt. Oké, tuti, nem vagyok halálosan beleesve bieberínába, de van valami, érzem.

Őszintén bevallom, sosem hallgattam tini énekesek, főleg nem az Ő dalait, de az As Long As You Love Me-val elsőre megnyert, így magamban énekelve a szöveget, kívülről unott állapotot sugározva vártam végig a fellépést. Bieber egyet sem tartott be a feltételek közül: megbámulta a modelleket, sőt, még a kezüket is csókolgatta. Mérges voltam magamra és rá is, hogy a semmiért kellett megcsókolnom és ezért van most lelkiismeret furdalásom. Utálom magam, végérvényesen. Ennél csak akkor kezdtem jobban undorodni magamtól, mikor Justin, végezve fellépésével, felém vette az irányt és ismét megtette azt, amit a kocsiban. Megcsókolt, ott, mindenki előtt.

2012. november 10.

5. fejezet - Kihallgatott beszélgetés

Sziasztok, drágák!
Tudom, csúsztam egy napot, de olyan szinten nem tetszett a megírt részt, hogy úgy döntöttem, újraírom. Most elégedett vagyok, bár nem teljesen, de benne van Justin és a csokor küldőjére is fény derül – nem mintha eddig nem sejtettétek volna. Plusz örülök, hogy picit hosszabb lett, mert nagyon nehezen indult a dolog. Egyébként készülök fejléccserével és a napokban ki is teszem a They Don’t Know About Us linkjét (cím publikus).
Hallottátok, hogy Sel és Justin szakítottak? Összetört a szívem. Annyira imádtam őket együtt, komolyan, szabályosan megkönnyeztem. Ráadásul, ha jól informált vagyok, az egyik magyar modellünk, Palvin Barbi is a dologban van. Jelenát akarok, megint! /A VS show ezért is kerül majd be, de nem ígérem, hogy minden valósághű lesz./
Chanel Celaya twitteren írt nekem, úgyhogy most nagyon happy fejem van :)
Love, Diana

What did you say?
Halálosan nyugodt voltam, a levegőt szabályosan és ugyanolyan lassan vettem, mint szoktam. A mellettem ülő Tomra pillantottam, aki a szöges ellentétem: kezeit összedörzsöli, és mikor egy pillanatra megáll, látni, hogy izzad. Levegőt szerintem százszor is vesz egy perc alatt, az átlag tizenhat helyett. Körben ültünk, Selena nem épp kicsinek mondható nappalijában. Tommal szemben Sel - a srác ezért is haldoklik –, velem szemben Bieber.  Az eddigi időmet csak arra pocsékoltam, hogy kiderítsem, ki küldte a csokrot. Ezért is nem vettem észre, hogy valami változott Selena és Justin háza táján. Nem úgy néznek egymásra, ahogy ezelőtt és ez összezavar. Több percnyi kínos csend után elhatároztam, most vagy soha, ideje bemutatni a drága kis fiút, aki mellettem gubbaszt.

- Srácok, Ő itt Tom. – mutogattam a fiú felé, aki egy félmosolyt eresztett Justin felé, Selenára pedig rákacsintott, amitől mind neki mind nekem kuncognom kellett.
- Chanel már mesélt rólad. Aranyos vagy. – nyújtotta kezét Sel. Sejtettem, hogy nem bieberína (új gúnynév) miatt haldoklik szinte.
- Ja. – horkantott fel az előbb említett személy (bieberína). – Chanel egy szót nem mondott rólad, bocs, ja és hagyd békén Selenát. Amúgy, Justin vagyok. Bieber. – hangsúlyozta ki a vezetéknevét. Miért érzem, hogy tönkre akar tenni mindent? Utálom, utálom, és tuti megölöm.
- Ezt jó tudni. – nézett felém Tom csalódottan. Még be is veszi a dumáját? Anyám!

Egymást bámultuk elég érdekesen. Selena telefonja hangosan csörgött, pár perccel később pedig Ő is távozott, ismét forgatásra. Sajnáltam ilyen szempontból, mert minden szarért behívták forgatni, éjjel-nappal. Jut eszembe, talán azért ennyire hűvösek egymással Bieberrel, mert csupán csak három, elég jó pasival forgat minden nap. Megértem, hogy féltékeny. Viszont, ha Sel tudná, hogy Justin modellekkel találkozgat szabadidejében, összetörne a szíve.

- Köszönöm a csokrot. – kényelmetlen lett az eddigi helyzetem. Törökülésbe húztam lábaimat, a hátamat neki döntöttem a kanapénak, és máris kényelmesebb volt. Tom meglepődött, az Ő meglepődöttségén meg én lepődtem meg. Bieberína heves köhögésekbe kezdett. Ez nekem nem tetszik.
- Az az igazság, hogy én nem küldtem csokrot. Be sem mertem volna ide tenni a lábam nélküled. – a zsebem rezegni kezdett.

A kijelzőn megláttam a nevet: ’anya’. Azonnal felvettem, otthagytam a fiúkat és elmentem a nappali melletti konyhába. Nagyon kíváncsi voltam, miről beszélgetnek, így a telefonálás után is ott maradtam egy picit hallgatózni. Ronda dolog, tudom, de annyira kíváncsi vagyok.

- Te küldtél Chanel-nek csokrot? – ez Tom.
- Lehet. – ez Bieber. Most fogok itt szétcsúszni, ha Ő volt. Kérlek, ne Ő legyen!
- Nincs lehet. Tudom, hogy te voltál és azt is, hogy kedveled. Szállj le róla. – szemeim összeszűkültek. Sosem hallottam még így beszélni Tomot, ilyen agresszívan. Hogy őszinte legyek, megijesztett, de nagyon.
- Azt teszek, amit akarok. Mond azt hogy te küldted, nem érdekel. Szeretem Selenát meg minden - ez nem volt túl hihető -, de Chanel-t is kedvelem.
- Ne hidd Bieber, hogy nem ismerlek. Modellekkel hetyegsz. Selena egy főnyeremény, és megértem, hogy Chanel tetszik neked, de hagyd békén. Nem érdemel meg téged. – nekidőltem az ajtónak, és kidugtam a fejem. Egymással szemben ültek és úgy néztek ki, mint akik halál nyugodtak. A beszélgetésükből és a hanglejtéseikből ez kevésbé szűrhető ki.
- Ezt hagyjuk abba, nem fogok vitatkozni egy senkivel. Cső. – basszus, Justin errefelé csoszog. Gyorsan felpattantam a konyhapultra, és hevesen nyomkodni kezdtem a telefonom.
- Gondolom hallottad. – eltettem a telefonom. Kétségbeesetten néztem a távozó fiú után, majd hosszas gondolkodásomból kizökkentve magam futottam arra, amerre Ő is ment.

Az udvaron parkolt a kocsija. Heves mozdulattal kirántotta az ajtót, és mint aki idegbeteg beült a kocsiba és elhajtott.

Lesz időm gondolkozni rendesen. Először is: igaz, amit mondott? Tom meg kiakadt. Szuper. Bieber távozása után Tom is távozott; azzal hagyott itt, hogy át kell gondolnia pár dolgot és hogy lehetetlennek tartja a kihívást hogy versenyezzen egy szupesztárral. Ki kérte, hogy versenyezzen? Össze vagyok zavarodva, délután óta csak ezen kattog az agyam. Tisztáztam magamban, hogy igen, érzek valamit Justin iránt, és tulajdonképpen tök jó, hogy Ő is hasonlóan érez. Viszont, ha Selena szíve összetörik miattam, azt sosem bocsátom meg magamnak. Ez is az egyik ok a sok közül, ami miatt nem támogattam – és most sem támogatom – a kapcsolatukat. Nem valók egymásnak, azon meg külön kiakadtam, hogy csalja Sel-t, ráadásul modellekkel. Újabb ok arra, miért ne kezdjek vele.

Őszinte leszek, egész hétvégén ezen járt az agyam. Féltettem Sel-t, terveztem is beszélni vele ezügyben, főleg hogy a Victoria’s Secret bemutatón a bieberína lesz a fellépő. Ugyanolyan csoszogásom volt a papucsban, mint a pingvin bieberínának. Zavart is. Unottan leültem az a konyhaasztal elé, melyen egy doboz müzli és egy pohár tej díszelgett. Nem sokkal később Selly is csatlakozott hozzám, én pedig totál jó alkalomnak találtam a beszélgetésre.

- Hogy vagytok Justinnal? – a mai nap kísértetiesen hasonlított az első napomra itt. Ugyanott ültem, bár most kivételesen nem tömtem magam tele. Egy pillanatra fagyos lett a hangulat. Nincs itt valami rendben..
- Egész jól, csak idegesít, hogy megy a VS showra. Annyi szép csaj van ott, akik vékonyak és a világ legjobb modelljei. A nyomukba se érek. – most komolyan azokról a piszkafa, undorító, ocsmány (tisztelet a kivételnek) modelleknek nevezett valamikről beszél? Hisz Ő sokkal szebb és többet ér azoknál.
- Jobb vagy te náluk, hidd el. – mosolyogtam rá. Jólesik ilyenkor a bátorítás, bár hasonló sosem volt még velem, de gondoltam, biztos jól esnek a szép szavak.

Hosszasan gondolkodott. Sejtettem, készül valamire, csak remélni mertem, nekem közöm nem lesz hozzá. Az órára nézve láttam, lassan indulnom kell a Tommal való randimra. Ja igen, jól megvagyunk, beszéltünk erről az egészről, tegnap éjjel csak vele telefonáltam. Betoltam a széket, az előszoba felé vettem az irányt. Utoljára megfésültem a hajam, belenéztem a tükörbe. Egész jól nézek ki, remélem Tomnak is tetszeni fogok majd. Kisétáltam a hatalmas ház kapuján. Selena kiabálását hallottam mögülem. Sietve ismét az órámra néztem, ezzel jelezve, mindjárt elkések.

-  Bocsi, hogy feltartalak, de kérhetek egy szívességet? 

2012. november 4.

4. fejezet - Te voltál?

Drága olvasók!
Épp tegnap fejeztem be a Stole My Heart-ot, ma pedig az új történetemen ügyködök. Ahogy ígértem, ide fogom kitenni a linket, valószínűleg valamikor jövő héten. Nem szokványos alaptörténetet tervezek, legalábbis én ilyet még senkinél sem olvastam. Továbbra is köszönöm a sok szép kommentet, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy egyre több az olvasó és szeretitek az írásaimat is. Na, és akkor a részről: elég hosszúra sikerült, eredetileg a vége nem lett volna benne, de egy pici izgalmat akartam bele. Szerintem, ki lehet találni, kitől kapta a kártyát és a virágot Chanel, épp ezért próbálok majd egy fordulatot bele tenni a későbbiekben, hogy ne legyen olyan kiszámítható. És a várva várt Justin-Chanel jelenet is benne van, közkívánatra.
Love, Diana

Roses.
Ma még egy picit be vagyok tojva, mert fogalmam sincs, hogy paranoiás vagyok-e, vagy tényleg figyelt valaki. A suliban is inkább ez izgatott, mint a tanóra. Ilyen rossz napot, mint a szerda, életemben nem pipáltam még. De szerencsére ma csak kettőig vagyok, plusz gyalogolnom sem kell.
Selenát mindenképpen meg fogom kérdezni, hogy Ő figyelt-e. Bevallom, ezért is vártam, hogy jöjjön. Kíváncsi vagyok.
Suli után boldogan, táskával felszerelkezve néztem jobbra-balra. Tulajdonképpen azt sem tudom, milyen kocsi jön majd értem, de gondolom nem egy roncs. Pár perc múlva egy fekete, sötétített ablakú autó állt meg előttem. Elköszöntem a többiektől és gyorsan bepattantam, nehogy észrevegyék, hogy Selena ül bent. Sietségemben meg sem néztem, ki ül a kormány mögött. Egy kecses mozdulattal letettem a táskámat a lábamhoz, majd becsatoltam magam. Enyhe sokkot kaptam, mikor nem Sel ült mellettem. Mit keres ez itt?

- Cső, Parks. – szemeim elkerekedtek, és már kaptam is föl a táskámat. Komolyan azon voltam, hogy kiugrom a kocsiból. Vagyis, csak próbáltam kiszállni, ugyanis bezárta az ajtókat.
- Engedj ki. – utasítottam hangosan, miközben még mindig az ajtókilinccsel harcoltam.
- Itt akarsz kiszállni? Több száz lány előtt? Ha azt akarod, hogy megtépjenek, menj..- hallottam a zár kattanását, de mégsem szálltam ki. Igaza van.

Ha meglátják, hogy Ő ül a kocsiban, szétszedik azt a nagy fejét engem meg legyilkolnak. Felhagytam a próbálkozással. Bieber szájára hatalmas mosoly ült ki, amihez egy győztem pillantás párosult. 1-0, neki.
Egyikünk sem volt bőbeszédes kedvében. Én inkább zenét hallgattam, míg Ő az útra figyelt. Lehet, hogy nem ismerem Los Angeles-t, de az feltűnt, hogy nagyon rossz irányba megyünk.
- Hé, Bieber, nem tudod, hol van a csajod háza? – csak az egyik fülhallgatót húztam ki a fülemből, de így is tisztán hallottam.
- Most nem Selenához megyünk. Ő kért, hogy vigyelek el hozzám. – köpni-nyelni nem tudtam. Még hogy Selena kérte, hogy vigyen el hozzá? Jobb illúziója nincs?
- Állj meg. Kiszállok. – kezdtem ismét akcióba. Ugyanazt csináltam, mint legutóbb: a táskámat az ölembe vettem, a biztonsági övet kicsatoltam. Csakhogy most nem volt bezárva az ajtó.

Lelassított. Ha tudná, hogy nem gondoltam komolyan! Most ki fog tenni Isten se tudja hova, én meg itt fogok bóklászni egész este.

- Kiszállsz, vagy mi lesz? – szabályosan kituszkolt a kocsiból, közben viszont a kezemet szorongatta. Szerintem maga sem tudja, mit akar, viszont engem totál megőrjített már az is, hogy egy pillanatra a kezemhez ért.
- Nem. – hessegettem el a kezeit a közelemből. – Nem vagyok hülye. És ahogy látom, te sem szeretnéd, hogy kiszálljak. – célozgattam halványan arra, hogy az előbb a kezemet fogdosta. 1-1. – Pont ezért fogsz elvinni Selenához. Nem hozzád, hozzá.

Életemben nem győztem meg még senkit sem ilyen könnyen, mint Őt. Készségesen indította el ismét a járművet. Megfordult, majd a helyes irány felé vette az utat. Tényleg el akart vinni magához? Olyan kifogással, hogy Selena kérte! Ezért még számolunk.
Amint begurultunk Sel házának az udvarába, mérgesen huppantam ki a kocsiból. Sel kint várt minket, érthetetlen pillantással kísérte, ahogy elsétálok mellette, majd bevágom az ajtót.
Mérges voltam rá is, mert nem mondta el, hogy össze akar engem zárni azzal a barommal. Ráadásul miatta gyakorlatilag négykor toppantam be. Ennek még nem is lenne oly’ nagy jelentősége, ha nem írnák holnap matek témazárót. Miatta egész délután tanulhattam. Este kilencre végeztem mindennel. A fejem sajgott a sok számtól és egyenlettől. Csak egy teát szerettem volna inni, így persze lementem a konyhába.. ahol Justin és Selena csókolóztak. Bevallom, azon kívül, hogy meglepődtem kicsit fájt is. Jelenlétem miatt szétváltak.

- Bocsi, nem akartam megzavarni semmit. Csak egy teáért jöttem. – a fejem biztos felvette a rákvörös állapotot szégyenemben.
- Ma nincs randid? – a teám öntögetése közben majd’ szívrohamot kaptam. Honnan tudja ez, hogy randim volt tegnap?
- Jaj, Jus, hagyd, nagylány már. – intette le Selena. – Jó éjt mindkettőtöknek! Jus, vigyázz az úton! – puszit nyomtak egymás szájára, aztán Sel felment az emeltre.

Kínos csend volt kettőnk között. Én főleg a teámmal foglalkoztam, Bieber pedig a hátsó felemmel.

- Befejeznéd ezt? – fordultam meg, de beleütköztem a mellkasába.
- Mit? – közelsége totál összezavart. Kisfiús tekintettel meredt rám, mint aki tényleg nem tudja, mit csinál.
- A seggemet bámulod. Fejezd be. – ujjamat mellkasába fúrtam, úgy löktem el magamtól. Máris jobb.
- Én nem bámulhatom a seggedet, de más csókolózhat veled. Értelmes vagy, Parks. – két kezemmel a szemben lévő pultnak támaszkodtam, onnan tökéletes volt a kilátás rá.
- Fejezd be, Bieber. Azt sem tudod, ki az a srác. És különben is, miért lesegetsz engem? Azt hittem, valami gyilkos, erre te voltál. – belekortyoltam a meleg teába.
- Honnan veszed, hogy rosszabb vagyok, mint egy gyilkos? -lépett közelebb. Ezt mire véljem? Felhúztam az egyik szemöldököm, ezzel tudatva, nem értem. – Egy gyilkos megöl, én viszont csak megerőszakollak. Bár, ha jól tudom, számodra elég jó lenne a második is. – kacsintott rám. Honnan vesz ilyeneket?
- Inkább a gyilkos, bocs. – csalódottan vettem észre, hogy kiürült a csészém. Ideje ágyba kerülni. – Én lefekszem. Ne vigyázz az úton! – figuráztam ki Sel szavait.

Elmentem a villanykapcsolóig, lekapcsoltam a világítást és otthagytam korom sötétben. Szívesen láttam volna az arckifejezését, ahogy ott áll a konyha közepén egyedül, sötétben. A biztonság kedvéért azért bezártam az ajtót fürdés előtt, belőle bármit kinézek. Egy törölközőt terítettem magam köré. Az ablakon bámultam kifelé, amin keresztül pontosan láttam ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Mielőtt beszállt, csalódottan visszapillantott. Ez járt a fejembe egész este, az a pillantás, minden. Reggel pedig egy csokor rózsa várt az ágyamon, egy ’Kedvellek.’ kártyával. Kicsit elbizonytalanodtam, bár biztos Tom küldte, Sel pedig felhozta. Más nem lehetett.