7. fejezet - Következmények

Kedves olvasók!

Ez egy elég borzasztó rész lett, szerintem. Nem vagyok vele megelégedve, hisz minden erőmmel azon voltam, hogy az eseményeket picit tisztába tegyem, ami nem sikerült. Fogalmam sincs, mi ennek az oka, mikor írtam még elfogadható volt, de már nem. Na mindegy is, nem akarok nyavalyogni, a következő fejezet félig-meddig készen van, majd meglátjuk, az milyen lett (depressziós egy picit, elárulom).

Kaptam egy nagyon kedves levelet, amit most olvastam el. Köszönöm szépen, a tanácsokat megfogadom, sokat jelent egy-két építő kritika, hisz még kezdő vagyok és van mit fejlődnöm. Főleg az érzelmek leírásával van gondom, olyan helyzetekkel, amikben még nem voltam és ugye néha-néha elsietem, mert igazság szerint elég egyenes és heves ember vagyok, talán ezért is. Mindenesetre, nagyon szépen köszönöm Jennyfer!

Ti mit gondoltok a részről? Nektek tetszett? Örültök, hogy a következő részben nem felpörgetett események, hanem lelki és érzelmi dolgok lesznek inkább?

Love, Diana

Justin Bieber

Szégyenteljesen ültem a zongora előtt, miközben bőszen próbálkoztam valami elfogadhatót összehozni. Talán még ment is volna, ha Scooter nem üvöltözik. Néha fel-felnéztem rá, rákvörös volt a feje. Bár, hogy őszinte legyek, kicsit sem csodálkozom, hisz ma már legalább a húszadik cikket olvassa, ami rólam és Chanel-ről szól, pontosabban a csókunkról.

- Miért nem bírod egyszer megállni, hogy ne csinálj botrányt? – csapkodott jobbra-balra menedzserem, majd a levegőben kezdett idétlenül hadonászni. – Miért nem dobod ki Selenát, ha ennyire bejön neked az a csaj? Csókolózzatok, menjetek szobára, de NE nyilvánosság előtt! Bieber, gondolkozz. – kellemes érzés, mikor az ember menedzsere vagy esetleg barátja jobban tisztában van a más érzéseivel. Jelenleg nem tudom, hol áll a fejem, egyelőre csak cáfolgatom a pletykákat, miszerint én és Selena szakítottunk.

Bevallom, belegondoltam, mi lenne, ha külön lennénk. Szeretem Őt, de kezd elmúlni a varázs és az Ő részéről érdeknek látszik ez az egész. Persze, azóta sok minden változott, mióta Chanel jött. Két éve is tetszett, de semmi komoly szándékom nem volt. Kifejezetten bejött – és most is bejön – a folytonos visszautasítása. És hogy ki ne hagyjam, gyönyörű csaj – emellett Selena barátnője. Nem akarom ezért eltiporni a barátságukat, na meg a jelenlegi barátnőm karrierjét sem, ami fontosabb, mint az én érzéseim. De tényleg, jó lenne tudni, mi is van, mert kavarog a fejem ide-oda.

- Föld hívja Justin Drew Bieber-t! – hadonászott előttem Scoo.

- Itt vagyok, nyugi. De mégis mit kéne tennem? – félelmem nagy része már elszállt, így rá mertem nézni menedzseremre. Feje visszanyerte eredeti színét, tekintete is megértőbb volt.

- Tetszik neked Chanel? Ha igen, mennyire? – támaszkodott a zongorára. Pár pillanatra el kellett gondolkodnom. Muszáj volt. Ha ezt valaki két hónapja kérdezi, a válaszom az lenne, Selena életem szerelme és senki más nem tetszik rajta kívül. Féltem a saját agyamtól és attól az érzéstől, hogy semmibe veszek egy-két éve tartó kapcsolatot egy texasi kiscsaj miatt.

- Tetszik nekem és nagyon kedvelem. – ismét a zongora billentyűinek bámulásába kezdtem. Olyan volt, mint az élet: néha fekete, néha fehér. Szépen szól, de ha egy rossz lépést teszünk, a világ legszörnyűbb hangját is kiadhatja.

- Beszéljétek meg. Én elfogadom, ha most véget vetsz a Sel-el való kapcsolatnak. Tudod, érdek az egész, főleg az Ő részéről.

Scooter szavaiból tisztán azt vettem ki, tulajdonképpen rákényszerít, hogy szakítsunk. De igaza van. Beszélnem kell Sel-el.

A délutáni stúdiózás után rajongók hada várt az autóm körül. Mindenkivel készítettem egy képet, sokan kérdezgettek Chanelről, és Jelenáról is. Egy idő után zavaróvá vált, és muszáj volt megkérnem a testőröket, hogy segítsenek be a kocsiba.

Selena háza előtt álltam meg. Kint már félig sötét volt, a házban egyetlen lámpa égett: a nappalié. Félve kopogtattam be, hisz biztosra vettem, már tud mindenről. Lehetetlen nem olvasni azt a sok cikket, ami mindössze pár óra alatt megjelent. Mindenhol őrület van, Twitteren a legnagyobb. Imádom a Beliebereket, de úgy érzem, néha túlságosan is bolhából elefánt méretű gondot alkotnak. Mikor kinyílt az ajtó, Sel dühös pillantásával találkoztam. Egyszerre eltűnt a laza srác vagyok álcám. Könnyebb úgy élni az életet, ha mindenki lazának és olyannak hisz, akit nem érdekel senki. Szememmel a háttérben Chanel-t kerestem. Szegény, gondolom kapott eleget amiatt a csók miatt, pedig teljes mértékben az én hibám volt.

- Mi volt az a csók? – emelte magasabbra a hangerőt Sel, már a nappaliba érve. – És pont Chanel-el? Pont vele? Ennyire barom vagy? – sosem láttam még ilyen mérgesnek. Sőt, kiabálni sem hallottam még.

- Nem volt komoly, úgy éreztem, muszáj megtennem. – kezdtem védeni magam. Miután kimondtam ezt a mondatot, leesett, mekkora egy baromság jött ki a számon.

- Jaj, Justin, ne add az ártatlant. Valld be, hogy tetszik neked Chanel.

- Nem.

- De igen, valld be. Tetszik neked – hadarta a szavakat. – Justin, ne hazudj, légy szíves, ennyit megérdemlek, valld be.. – folytatta tovább.

- Igen, rohadtul tetszik Chanel. Ezt akartad hallani? – szakítottam félbe és kezdtem én is üvöltözni.

- Pontosan ezt. Tudod mit?  Köztünk vége mindennek. – mintha erre vártam volna az elmúlt hetekben, de mégis nagyon fájt. Szeretem Selenát, de inkább mint barátot. Mégis fájt. Szabályosan kituszkolt a házból, felém közeledett, erre reagálva hátráltam, egyenesen az ajtó felé. – Ha hozzáérsz egy ujjal is Chan-hez, kinyírlak.

- Azt megértem, hogy szakítasz velem – hazudtam, mert nagyon nem értem. -, de Chanel-t miért veszed el tőlem? – nem mintha az enyém lenne, hisz Tommal jár. Basszus, lehet, ezzel az Ő kapcsolatukat is tönkretettem. Homlokomhoz kaptam előbbi gondolatom hatására. Az ajtóban álló, amúgy is zavart és mérges lány kellőképpen nem értette gesztusomat.

- Chanel nem érdemel téged, nálad sokkal jobb kell neki, te csak kijátszanád, ugyanúgy, mint engem. Tűnj el, Bieber. – lökött ki az ajtón.

- Csak annyit mondj meg, ezután mit kezdesz magaddal? Hol lesz a karriered? – tisztában voltam vele, ez neki érdek volt, ezt bizonyította azzal, hogy folyton képeket akart csinálni és minden szart meg akart osztani. És igen, ez az egész már érdeknek indult, csak arra nem számított drága menedzserem, hogy beleszeretek. Mindenki adta magát ehhez a hazugsághoz, még anyu is, aki agyba-főbe nyilatkozta, mennyire imádja Sel-t, nekem pedig azt mondogatta, majd jön valaki, aki elsőre megtetszik, és nem érdekből fogok beleszeretni. Talán beválik a jóslata?

- Kicsit sem izgat az most engem. Nem én fogom megsínyleni a következmények nagy részét, hanem te. És persze Chanel, aki zokogva ól a szobájában és a több ezer neki küldött, halált kívánó üzenetet olvassa.

Selena iszonyatos nagy erővel csapta be közvetlenül az orrom előtt az ajtót. Még ez az egész el is ment volna, ha megint nem más sínyli meg a saját hülyeségeimet. Én csak kilépek az utcára, több testőr jelenlétében és ha úgy akarom, van olyan nap, hogy senkivel sem beszélek. Velem ellentétben Chanel, akivel fogalmam sincs mi lesz, főleg, hogy tudom, milyenek a mai tinilányok. Sejtem, mennyire rossz most neki. De miért is érdekel engem ez jobban, mint a szakítás? Mert ez a legnagyobb következménye az egész dolognak? Először vagyok úgy, hogy más érzéseit előtérbe helyezem s magamat rakom leghátulra a fontossági listán.

Tisztánlátásom visszakapása érdekében elhatároztam, muszáj beszélnem azzal, akinek most tönkretettem az élete egy részét. A kocsiban vak sötét volt, az idő rohamosan telt a Sel-el való veszekedésünk közben. Még amikor Tom először járt itt, és Chan bemutatta, kilestem a telefonjából a kék szemű lány számát. Minden előzetes gondolkodás nélkül tárcsáztam. Vártam a választ a túloldalról, de hosszas csörgés után sem érkezett. Majd mikor ötödszörre próbáltam, egy sírós hang szólt bele a telefonba. Képtelen voltam beszélni vele, kinyomtam. Képzelem, mit gondol most, de remélem, nem tudja hogy én voltam. Tényleg fontos, hogy ezt rendbe hozzam, a dolgokat köztem és Sel között, de elsőként Chanel életét kell egyenesben raknom.