6. fejezet - Ha szeretnéd..

Kedves olvasók!

Ez a hetem talán még sűrűbb volt, mint a múlt hét, de sikerült befejeznem a részt, és végre olyat írni, ami még nekem is tetszik. Nem nagyképűségből, tényleg, de meg vagyok elégedve vele. Na de azért tisztáznák időbeli dolgokat: a történetben most október van, tehát a VS Show sem novemberre, hanem októberre esik. Fogalmam sincs mi igaz és mi nem a Jelena hírekből, de itt nem szakítottak, együtt vannak – még. A Believe Tour még nem kezdődött el, bár ugye igazság szerint már szeptember óta megy, az itteni eseményekbe még nem illik bele, de természetesen bele fog kerülni. Nem akarom húzni az időt, már csak a fejléccseréről írnák: amint látjátok, sikerült lecserélni a kinézetet, kivételesen meg vagyok elégedve. A fejlécrendelések közben készülnek, csak megírtam a részt, plusz dolgozok valami máson is és a suli miatt időm sincs sok, de mindenkinek legkésőbb hétvégén elküldöm a rendelt fejlécét. Csak ennyit akartam, csók a családnak.

Love, Diana

Victoria's Secret Fashion Show.

Kisétáltam a hatalmas ház kapuján. Selena kiabálását hallottam mögülem. Sietve ismét az órámra néztem, ezzel jelezve, mindjárt elkések.

- Bocsi, hogy feltartalak, de kérhetek egy szívességet?

- Persze, csak mond, mert elkések. – lopva ismét az órámra pillantottam, ami szerint öt perc múlva kettő. Szóval, legjobb esetben lesz röpke két percem odaérni a város másik felébe.

- Nem fogsz örülni, de nem kísérnéd el Justin-t a Victoria’s Secret Show-ra? Én elintézem, hogy bemehess vele, és azt is, hogy a rokonának higgyenek.

- Miért akarod, hogy figyeljek Bieberre? – persze, szívem vágya volt részt venni egy divatbemutatón, mikor utálom a modelleket, meg úgy az egész divatvilágot. Ropi ott mindenki.

- Nem bízom benne. Kérlek, tudod, hogy szeretem, tedd meg a kedvemért! – Selena úgy tudott nézni, hogy az ember lányának akaratlanul is meglágyult a szíve; így hát belementem. 

Míg Los Angeles másik felébe futottam, és volt kerek fél percem odaérni a The Grove-ba, kattogott az agyam. Nem akartam Sel képébe mondani, hogy bieberínánál jobban már csak a modellektől undorodom – hazugság is lett volna, hisz Justintól nem igazán kap el a hányhatnék.

És .. elkéstem. Végülis, csak fél órát késtem, de legalább a délután további része jól telt: mozi, majd fagyi, aztán tengerparti séta. Este pedig megbeszéltük Sel-el a dolgokat a holnapi, mondom holnapi (!) bemutatóról. Felajánlotta, hogy parádézhatok az egyik ruhájában, amit nagyon kedvesnek véltem. Két lehetőség van: vagy szarul áll a ruha, amit kiválaszt, bár ezt kétlem; vagy el fogok ájulni benne. Nem tagadom, nem egy gazdag családból származom, az egyetlen igazán márkás dolog az a telefonom és az egy pár Adidas cipőm. Selena más tészta, hisz Ő híres, sok-sok pénzzel, így szinte természetes, hogy megengedheti ezt magának.

Egész éjjel extázisban voltam a ruha miatt. Reggel szabályosan kiugrottam az ágyból és ébresztettem is Sel-t. Délelőtt megcsináltuk egymás haját, az enyémet bemutatóra, az övét meg csak úgy. Elkészült a smink is, és kisebb szívrohamok közepette vártam a ruhára.

- Hogy haladsz? – sétáltam fel-alá a „kis” gardróbban, míg a nővérkém bent kutakodott a ruha után.

- Készen vagyok. Bent találod a ruhát. – állt mellém.

Nagy levegőt véve bementem és majd’ elájultam a ruha láttán. Nem az én stílusom, ezt bevallom, de annyira bejön. Tökéletes egy divatbemutatóra, attól eltekintve, hogy pink. Bár, értesüléseim szerint a VS Show-nak pink szőnyege van, illik is oda.

Kicsit feszélyezve sétáltam ki a házból, és ültem be Bieber mellé, aki valami borzalmat viselt. Latex mindenhol. Remélem, át fog öltözni, mert mellettem csövesnek néz ki. Selena bőszen integetett. ’Vigyázz rá!’ olvastam le a szájáról. Szégyenlősen tűrögettem enyhén hullámos fürtjeimet, mikor Justin tekintete az útról rám tévedt. A rendezvény egy nagy épületben volt. Mi a hátsó ajtónál álltunk meg, onnan kell besurrannunk észrevétlenül. Tekintve, hogy korábban érkeztünk vagy húsz perccel, beszélgetni kezdtünk.

- Jól nézel ki. – Justin kicsatolta magát, majd felvette a szokásos, laza vagyok pózt.

- Köszi. – mosolyogtam, de közben nem tudtam leplezni zavaromat; folyton a hajamat piszkáltam, ami ettől csak kócosabb lett. – Selena mondta, hogy vigyázzak rád, szóval mondom a szabályokat. – én is követtem példáját, kicsatoltam magam, így máris könnyebb volt beszélgetni. – Először is: nincs csajozás. Nem stírölhetsz senkit sem, nem hívhatsz senkit randira és ami a legfontosabb: az afterparty után nincs kimaradás, velem együtt eljössz Sel-hez. Érhető voltam? – picit sajnáltam, hogy így rázúdítottam ezt az információtömeget, én is hasonlóan meglepődött voltam, mikor megkaptam az instrukciókat Sel-től.

- Jó kisfiú leszek, egy feltétellel. – az arcára terülő mosoly miatt rosszat sejtettem.

- Mi lenne az? – egyre jobban izgatott, mit akar.

- Nem vágyom másra, csak hogy..- tartott drámai szünetet, ezzel fokozva a hatást – megcsókolhassalak. – hát igen, enyhén leesett az állam.

- Ööö – motyogtam zavartan-, ebbe nem megyek bele.

- Akkor rossz kisfiú leszek. Na, csak egy csók. Nem nyelves, csak szájrapuszi. – gondolkodóba ejtett. Ha ennek ez az ára, hát legyen. Csak nem bánom meg.

- Ha ennyire szeretnéd. DE, nincs nyelv. Az tilos.

Justin-t látva, ahogy arrébb ül a pici ülésen, követtem példáját. A homokszínű kézitáskámat az ölembe raktam. Mielőtt ránéztem volna, sóhajtottam egy nagyot. Helytelen, amit teszek, de nem akarom egész este Őt ellenőrizgetni. Szemei átlagosak, már-már csokibarnák voltak, mégis volt bennük valami csillogás, amitől ha belenéz az ember, elveszik. Egy pici pillanatra kihagyott a szívem. Hogy ellensúlyozzam a hatást, visszagondoltam a Tommal való csókomra és megpróbáltam Őt a helyébe képzelni. Az a furcsa, hogy vele nem éreztem ilyet. Egyszerű csók volt, ahogy ez is. Justin ajkai ízlelgetni kezdték a számat. Nincs nyelv, nincs nyelv. Elvesztünk a csókban. Lágyan beletúrt a hajamba, összekócolva azt, majd ígéretét megszegve utat keresett magának. Közben csak arra koncentráltam, hogy ne csókoljak vissza, és ne hagyjam magam. Mindig is erősnek tituláltam magam, lehetetlen, hogy pont most gyengülök el. Éreztem, hogy nem bírom tovább, vissza fogok csókolni, így eltoltam a fiút magamtól. Letöröltem az ajkaimat. Pár perc múlva testőrök hada vett körül minket és kísért be az épületbe. Justin átöltözött, beállították a haját, addig én a modellek között járkáltam. Jól megnéztem mindent, a színpadot is. A nézőtér kezdett megtelni, a modellek elkészültek, engem eligazítottak és kezdetét vette a show.

A ruhák tetszettek, mindenki olyan szép volt itt, én meg csak rebegtettem a szempillámat. Rihanna előadta a Diamonds-ot, majd Bruno Mars a Locked Out Of Heaven-t egy lassúbb balladával fűszerezve, és érkezett Bieber, talpig fehérben.

- Kívánj szerencsét. – kacsintott, majd nyalta meg ajkait, utalva a csókunkra. Belül majd’ széttépett a lelkiismeret, viszont ott volt mellette az a kis hurrá és végre. Justin bejött, ezt már tisztáztam magamnak, ez nem is probléma. Csak az, hogy Tomnál nem érzem ezt. Oké, tuti, nem vagyok halálosan beleesve bieberínába, de van valami, érzem.

Őszintén bevallom, sosem hallgattam tini énekesek, főleg nem az Ő dalait, de az As Long As You Love Me-val elsőre megnyert, így magamban énekelve a szöveget, kívülről unott állapotot sugározva vártam végig a fellépést. Bieber egyet sem tartott be a feltételek közül: megbámulta a modelleket, sőt, még a kezüket is csókolgatta. Mérges voltam magamra és rá is, hogy a semmiért kellett megcsókolnom és ezért van most lelkiismeret furdalásom. Utálom magam, végérvényesen. Ennél csak akkor kezdtem jobban undorodni magamtól, mikor Justin, végezve fellépésével, felém vette az irányt és ismét megtette azt, amit a kocsiban. Megcsókolt, ott, mindenki előtt.